Több mint 10 éves tapasztalattal állunk az anyák, nők szolgálatában
Az elmúlt évben több mint 300 nőt segítettünk felkészülni a várandósságra, a szülésre, a gyermekágyas napokra, a szoptatásra és az anyaság kihívásaira is. Csoportjankban megközelítőleg 250 nőt támogatunk az önismereti útjuk során. Rengeteg olyan nővel találkoztunk a több mint 10 éves szakmai munkánk alatt, akik támogatásra szorultak az életük különböző területein. Mivel szerettünk volna komplex támogatást nyújtani a velünk kapcsolódó nőknek, megalakítottuk a Zoja - a belső kört, ahol közös erővel segítjük őket önmaguk felé.
Mindketten erős belső folyamataink által lettünk azok, akik ma vagyunk. Saját tapasztalataink, és tanult ismereteink vezettek minket oda, hogy nőkkel foglalkozzunk és segítsünk minden hozzánk fordulónak a szív és a tudat egységével megkeresni a saját maga megoldásait. Mi tudjuk milyen nehézben lenni - mi is ugyanolyan nők vagyunk, mint bárki más, ám hiszünk az egyediségben és az egyéni utakban.
Mindenkinek kívánjuk, vegye észre, hogy eredendően jó, és nem kell másnak megfelelnie az életben, csak önmagának. Ám jó megszelídíteni az önmagunk felé támasztott elvárásainkat is. Szeretnénk, ha a programjaink ahhoz segítenének hozzá, hogy merj elindulni, merj önmagad mellett dönteni és könnyedebb életet választani!
Hiszünk benne, hogy nőnek lenni egy fantasztikus állapot, egy feladat, egy minőség, és egy végtelen utazás.
Nőként sokszor lavírozunk számtalan minőség között a mindennapokban. Egyszerre kellene társnak, anyának, nőnek, dolgozó embernek, szeretőnek lennünk. Mindemellett ott van a belső magunk, amivel naponta kapcsolódnunk kellene - hogy igazán önmagunk legyünk. Ez utóbbit szoktuk kihagyni a mindennapok rohanásából, pedig a belső világunkból indul ki minden. Ez határozza meg a hozáállásunkat, az érzéseinket és gondolatainkat. A női szerepeink összehangolásában, életünk vezetésének visszaszerzésében fontos, hogy hogyan éljük meg önmagunkat nőként.
Sokszor bűntudatunk van, ha magunkat választjuk, ha időt szánunk a pihenésre, a töltődésre. Ám hisszük, ha megismerjük, megszeretjük és becsüljük önmagunkat, akkor sokkal önazonosabban fogjuk élni a mindennapjainkat. Ezen az úton fogjuk tudni meglelni a saját belső boldogságunkat, amit a körülöttünk lévő világ is visszatükröz majd nekünk.
A szüléseimmel kapcsolatos érzéseim, tapasztalásaim indítottak el azon az úton, amin ma is járok. Az első szülés után, csak egy nagyon mélyről néha ki-ki lesegető rossz érzésem volt, hogy nem sikerült. Aztán a második egyértelműen trauma volt számunkra, de még ekkor sem tudtam, mi-miért történt. A harmadik babámmal viszont egy olyan közösségbe keveredtem, ahol olyan nők vettek körül, akik sokkal többet tudtak nálam. Tudtak szoptatni, tudtak szülni, és tudtak dönteni saját magukról és a gyermekükről. Köztük magamra találtam.
Akkor indultam el az önismereti utamon, amikor realizáltam, hogy nem tudok úgy kapcsolódni a fiammal, ahogy azt előtte elképzeltem. Mindig volt köztünk egy láthatatlan fátyol, amin nem tudtam áthatolni. Sok önmunkába telt, hogy ez a fátyol áthatolható legyen és végre eltűnjön. Szembe kellett néznem azzal, hogy a szülésem módja mindig is a fiam születésélménye lesz. S ezt nem tehetem semmissé, hiába ismertem fel azt a pontot a szüléstörténetemben, ahol ez a fátyol kettőnk közé került.
Minden mulandó. A fájdalmas és a szívet melengető szép dolgok éppúgy, mint a helyzetek, az emberek az életünkben és végső soron mi magunk is. Minden. A nehéz helyzetekben adjon erőt neked ez a két szó, a mindennapokban pedig segítsen hozzá, hogy rá tudd nevelni a szemed és a szíved arra, hogy észrevedd az élet csodáit, és hálát tudj adni értük.
- Bucsi Mariann -